A bűncselekmények áldozatainak
napja
Az Európa Tanács 1990. február 22-én tette közzé a bűncselekmények áldozatainak chartáját. Ez a nap azóta az Áldozatok Napja, melyet 1993 óta Magyarországon is megtartanak.
Magyarországon egyre jobb a közbiztonság, és a két hét alatt rendet teszünk kijelentések valahogyan nem hozták meg a várt eredményt.
Sem a tények, sem a közvélemény nem támasztja alá Pintér Sándor büszke bejelentését.
Ugyanis Európában a magyaroknak a legrosszabb a biztonságérzetük.
Szinte már közhelyszerű az a kijelentés, hogy a statisztikák köztük természetesen a bűnügyi statisztikák is nem a társadalmi valóságot, vagy legalábbis nem a hétköznapi ember mindennapi tapasztalatainak társadalmi valóságát tükrözik.
A statisztikai kimutatásokat legalább ilyen mértékben meghatározza az is, hogy a hatalom mit tekint adott időben bűncselekménynek.
Az adatokban megjelenik, ha a büntető jogszabályok korábban törvényesnek számító cselekményekre terjednek ki, vagy éppen fordítva a mindenkori parlament döntéseinek megfelelően. Ráadásul ki lehet jelenteni, hogy a politika úgy forgatja az adatokat, ahogy azt az érdekei diktálják.
A bűnügyi statisztika fegyver a pártok, sőt az egyház kezében ugyanis a regisztrált bűncselekmény nem egyenlő a bűnözéssel!
A rendőrség hivatalos oldaláról és belügyi tárca honlapján elérhető adatsorok alapján az egyes bűncselekménytípusok előfordulásának gyakorisága az évek során általában nem sokat változik, de azért kivételek akadnak. 2015-ben 205 gyilkosságra derült fény.
Az MSZP vezette kormány idején kétszer annyi volt a bűncselekmények száma, míg 2010-ben több mint 400 ezer, addig 2017-ben 226 ezer bűncselekményt regisztráltak. Az eddig közzétett statisztikai adatokkal viszont szöges ellentétben áll az, hogy a médiákban napi szinten hallhatunk több bűncselekmény elkövetéséről is.
A 2018-as statisztika még várat magára, ami valószínűleg szintén nem fogja tartalmazni a valós adatokat, viszont fellehet javítani a közúti ellenőrzések során megbírságolt autósok számával.
A megtörtént bűncselekményeknek több, mint a fele rejtve marad és nem kerül nyilvánosságra, éppen ezért nem is jelenik meg a bűnügyi statisztikákban.
A lopások, rablások száma például attól is függ, milyen értékhatár felett tekintik annak az adott esetet. De attól is, hogy a rendőrség mire megy rá, mennyire keres tetteseket, hol járőrözik.
Ám azt, hogy hány embert gyilkolnak meg, nem igazán lehet manipulálni, illetve csak a totális diktatúrákban.