A Tisza élővilágának emléknapja
Tisza élővilágát érintő, igen szomorú évforduló kapcsolódik hozzá.
A tiszai ciánszennyezés az egyik legsúlyosabb magyar természeti katasztrófa volt. 2000. január 30-án a nagybányai (Románia, Máramaros megye) román-ausztrál tulajdonú Aurul bányavállalattól került a Szamos egyik mellékfolyójába, a Láposba, rajta keresztül pedig a Szamosba és a Tiszába 100 ezer m³ mérgező anyag, cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz.
Az Aurul bányavállalat ciános kioldással nyert ki aranyat és ezüstöt a környékbeli fémbányák meddőhányóiból.
A katasztrófa baleset következménye volt.
A ciános technológia ugyanis (amelyet ekkor egyébként a fejlettebb országokban már nem használtak) nagyon vízigényes, s a használt, mérgező mosóvizet ülepítés után újra felhasználják. Az ülepítő egyik gátjának egy 25 méteres szakasza azonban 2000. január 30-a átszakadt. A vállalat pedig, mivel ilyesmire egyáltalán nem volt felkészülve, még csak tervek szintjén sem, semmit nem tett a keletkezett szennyezés ellen.
A károk enyhítéséért, az érintett települések ivóvízellátásának biztosításáért, az élővilág megóvásáét a magyarországi vízügyi hatóságok dolgoztak.
Bár munkájuk eredményei felbecsülhetetlenek (sikerült pl. tisztán tartani Tisza-tó területének több mint 90%-át), az élővilágban okozott pusztítás így is hatalmas volt. Ráadásul azért, hogy az elpusztult halak ne okozzanak több kárt az élővilágban és a táplálékláncban, azok tetemét is mielőbb össze kellett gyűjteni, el kellett távolítani.
A halálos anyagok koncentrációja a baleset helyén több mint 180-szorosa volt a megengedett határértéknek, míg azon a ponton, ahol a Szamos és a Tisza összefolyik, 135-szöröse, a Tisza-tónál 34-szerese.
A szennyeződés hatalmas károkat okozott, amelyet leginkább a Tisza élővilága szenvedett el.
Két hétbe telt, amíg a 40 km hosszúságú ciánfolt levonult a folyón. A szennyezés február 14-én Belgrádot is elérte, ott is jelentős halpusztulást okozott.
A Tisza magyarországi szakaszán több mint 1200 tonna hal pusztult el. Magyarország kárigénye az élővilágot ért károk helyreállítási költségeivel együtt több mint 29 milliárd forint volt.
Akkor öt évre becsülték a halállomány, 10-20 évre a teljes élővilág helyreállását a katasztrófa után. Bár az alacsonyabb rendű élőlények, mint a rákok, kagylók, szitakötők állománya két év alatt helyreállt, s pár évvel később a vízi élővilág 95%-a újra megjelent a Tiszában és az érintett folyókban, az üledékek és a lebegő hordalékok nehézfémtartalma még 10 évvel később is magas volt.
A történtekre emlékezve a Magyar Országgyűlés 2000. június 16-án február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította.