1989. december 16.: A romániai forradalom kitörése
A temesvári Mária téren december 15-én kezdődött Tőkés-párti tiltakozás másnapra, december 16-ára Ceauşescu- és kommunizmus-ellenes tüntetéssé változott.
A tüntetők, miután megküzdöttek a Márián lévő rendfenntartó erőkkel, a város fő lakótelepei és a Megyei Pártbizottság felé indultak, ahol gazdasági és politikai jogokat követeltek. Temesváron felháborodott tömeg akarta megakadályozni Tőkés László református lelkész kilakoltatását.
1989. december 17-e lett a forradalom egyik legvéresebb napja. A hadsereg és a Securitate csapatai ezen a napon nyitottak tüzet a temesvári tüntetőkre. A diktátor adja ki a parancsot, hogy lőjenek a civilek közzé.
Temesváron minden csapat éleslőszert kap.
Fel kell őket szólítani és aki nem veti alá magát, azt rendkívüli állapotnak kell tekinteni és alkalmazni kell a törvényt. Temesváron a székházat is megtámadták.
Bárkinek meg kell kapnia a választ, aki megtámad egy katonát, egy tisztet. Bárkinek azonnal meg kell kapnia a választ, aki behatol egy pártszékházba, vagy betöri egy bolt kirakatát. Mindenféle magyarázat nélkül. A humanizmus nem jelent kapitulálást, vagy lepaktálást az ellenséggel.
A humanizmus a nép, az ország integritása és a kommunizmus védelmét jelenti. Minden katonai egység riadókészültségben van és háborús felszerelést kap. Senki sem távozik éleslőszer nélkül. Minden egység a felszereléshez tartozó könnyű-fegyverzettel, harci fegyverzettel vonul ki.
December 18-ára Temesváron szükségállapot uralkodott.
Ceausescu ez idő alatt nem mondta le korábban egyeztetett iráni útját, így december 17. és 20. között nem tartózkodott Romániában. 20-án érkezik vissza Romániába.
December 21. Kolozsvár, Szabadság tér. A hadsereg tüzet nyit a tüntetőkre.
Összecsapások voltak Nagyváradon, Aradon, Kolozsvárot, Nagyszebenben, Marosvásárhelyen és Brassóban is. Ceausescu ugyanakkor még mindig hitt abban, hogy a nyári kínai történésekhez hasonlóan, itt is fenn tudja tartani a rendet.
December 22-én hajnalra a rendőrség, a katonasággal karöltve sikeresen meg is tisztította a fővárost, kiürültek az utcák.
Vasile Milea védelmi miniszter ekkor, december 22-én követett el öngyilkosságot. Nem adott tűzparancsot és Ceausescu árulónak nevezte.
Ceaușescu megpróbált még egyszer a néphez szólni, de látva a teljes ellenállást helikopterrel elmenekült a fővárosból.
Nem sokáig tartott a menekülésük ugyanis légtérzárat rendeltek el, így Târgoviște-ben le kellett szállniuk. Egy ottani kutatóállomás dolgozói értesítették a felkelőket a diktátor hollétéről. Nem sokkal később elfogták őket.
A fővárosban és az ország jó néhány nagyvárosában a katonaság átállt a tüntetők oldalára, ugyanakkor a Securitate egységei továbbra is folyamatos veszélyt jelentettek. Az áldozatok száma folyamatosan nőtt.
A december 22-én elfogott Vezért és feleségét 3 nap rejtegetés után december 25-én rögtönítélő bíróság elé állították és halálra ítélték. Az ítéletet azonnal végrehajtották.
A Román Forradalom halálos áldozatainak száma 1.104 fő, a sebesülteké 3.352 fő.
A harcok a kivégzés után még néhány napig folytatódtak, de december 28-ára teljesen megszűntek.
Kapcsolódó cikk: