Hogyan szüntették meg a Magyar autonómiát Romániában? (mert volt ilyen)
Trianon óta az erdélyi magyarságnak csak egyszer volt autonómiája, a nemzeti méretű paradoxon azonban, hogy ezt éppen Sztálin adta meg.
De milyen is volt ez az autonómia?
1968 februárjában tüntették el az akkor már csak névleg autonóm magyar terület utolsó maradványait Romániában. Az igazi csapásokat korábban, az 1956-os magyar forradalom után mérték a magyar nemzetépítés lehetőségét is magában rejtő Magyar Autonóm Tartományra.
1968. február 16-ai hatállyal a román nagy nemzetgyűlés megvitatta, és törvényerőre emelte a közigazgatási-területi átszervezést. Megszüntették ugyanis a Maros-Magyar Autonóm Tartományt. Ennek felbomlasztásából jött létre a mai Maros és Hargita megye, illetve ekkor, 1968-ban választották le Brassó tartományból Kovászna megyét Székelyföld déli harmadán. Marosvásárhely volt a Magyar Autonóm Tartomány központja.
Előzmények:
Kezdjük azzal, hogy Észak-Erdély többször is gazdát cserélt
A részben vagy többségében magyarlakta észak-erdélyi területek, és Székelyföld is a második világháború vége óta gondot okoztak a Szovjetuniónak. Miután 1944-ben a Vörös Hadsereg szövetségben az épphogy átállt királyi Romániával elfoglalta az 1940-44 között Magyarországhoz tartozó Észak-Erdélyt, rövid ideig román közigazgatás alatt állt a terület. Miután hatalmas vérengzéseket hajtott végre az önkéntes román rohamcsapatokból álló Maniu-gárda. Ezért Vinogradov orosz vezérezredes szovjet katonai közigazgatást vezetett be 1944. november 14-én.
Az akkori szovjet külügyminiszter-helyettes 1945-ben nyomást gyakorolt román királyt miszerint az veszélyezteti az ország függetlenségét így kineveztette Petru Grozát kormányfőnek.
Cserében Moszkva Észak-Erdély román közigazgatás alá helyezésére tett ígéretet.. Ez meg is történt Groza kinevezése után, de Sztálin a nemzetiségi jogok biztosítását előírta.
Sztálin hozatta létre az autonóm területet
Groza valóban enyhébb politikát folytatott, ám a földosztásoknál a magyarokat súlyos sérelmek érték. A nemzetiségi érdekképviseletre elvben hivatott Magyar Népi Szövetség működése a kommunista diktatúra erősödésével, 1947-től formálissá vált Romániában.
Az 1948-as román alkotmány a kisebbségi kollektív jogokat tovább korlátozta.
1949-ben letartóztatták Márton Áron püspököt, mert az egyházi iskolák anyanyelvi oktatását védte, majd a Magyar Népi Szövetség több vezetője és más prominens magyarok kerültek börtönbe. Sokan a Duna-delta haláltáboraiba jutottak.
A Magyar Népi Szövetség 1953-ban megszűnt. Tehát a magyar érdekképviselet lehetetlenné vált.
Sztálin 1952-ben Romániában is bevezette a szovjet nemzetiségi modellt, és autonóm tartományt kreált, ami a magyar, és a román kommunistákat is meglepte székelyföldi magyar autonómiáról. A magyarok körében azért nem volt népszerű ez, mert politikájukat összerdélyi szinten akarták képviselni, a románok pedig Románia egységét féltették.
Nem igazi autonómia, inkább üvegház
1952-ben egyik fél sem mert ellenkezni Sztálinnal így ha nem is jött létre klasszikus értelemben vett autonómia a Magyar Autonóm Tartomány székelyföldi területein, ami nagyjából a mai Maros megye magyarlakta területeit, valamint a mai Kovászna és Hargita megyéket egyesítették ebben az "autonóm" közigazgatási egységben.
Persze ez az "autonóm" szó nem igazi önrendelkezést jelentett, hanem a kommunizmus közelebb hozását az adott nemzetiséghez.
A beszolgáltatások, a repressziók a sztálinista Magyar Autonóm Tartományban is megvalósultak, amiket a magyar nyelven beszélő, magyar kommunisták vezényletével hajtottak végre. Ekkor kezdődött el Erdélyben a magyar nyelvhasználat leszűkülése és a kulturális intézményrendszer leépülése, elrománosítása.
Az oktatási és kulturális intézmények, színházak, művelődési házak és néptánccsoportok kiemelkedő szerepet játszottak a székely identitástudat megőrzésében.
1956
Döntő fordulatot az 1956-os magyar forradalom hozta, amely az erdélyi fiatalokat is mozgósította. 1956-ban Brassóban néhány magyar középiskolás és munkás demonstrált, a szervezet tevékenysége a Székelyföldre is kiterjedt. 1957. március 15. előestéjén magyar diákcsoportok rendszerellenes demonstrációkat szerveztek. Sepsiszentgyörgyön tíz diák gyászszalagos koszorút rakott a '48-as emlékműre. 1957. március 15-én a Petőfi-emlékműnél megalapították az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségét.
Ez jó alkalomnak bizonyult a román hatóságoknak arra, hogy fellépjenek a magyar autonómia ellen.
Ezek a folyamatok összekapcsolódtak a csehszlovákiai hasonló intézkedésekkel és más kelet-európai törekvésekkel. Az események gyökere azonban keletebbre keresendő: Hruscsov ekkor látott neki újra a Szovjetunió oroszosításának.
1956 után kezdődött meg a Magyar Autonóm Tartomány felszámolása, majd az 1960-as átalakítása.
Ilyen volt például az akkor még nem a Magyar Autonóm Tartományhoz tartozó kolozsvári magyar Bolyai Egyetem egy román intézménnyel való 1959-es egyesítése, ami a nemzetiségi nyelven való oktatás további visszaszorítását eredményezte.
Láthatjuk, hogy 1956 után a romániai magyar nemzetiségű kommunisták felügyelete alatt indult meg Székelyföld társadalmi betagolódása az egységes román kommunista államba. Ez az év volt amikor román kézbe kerültek a Magyar Autonóm Tartomány pozíciói.
A román hatóságok ekkor átértelmezték a magyar kérdést: Erdély ismét politikai, sőt állambiztonsági üggyé vált. Ennek első lépése volt a román és a magyar intézmények összevonása.
1957 januárjában Budapesten Varsói Szerződés-csúcstalálkozót rendeztek, amely fordulatot hozott: Magyarországon a Kádár-kormány elhatározta a megtorlást, Romániában pedig Alexandru Draghici állambiztonsági miniszter parancsot adott hírszerző akciókra.
Az 1957. februári romániai parlamenti választásokat számos incidens kísérte Székelyföldön.
1957. februárban zárt ülésen a román belügyminisztérium képviselői,az ekkor már a pártban második emberek számító Nicolae Ceausescu emberei és a tartományi párttitkárok csaptak össze.
Draghici 1957 decemberében nevezte először veszélyforrásnak a kisebbségeket, mert 240 nyomozás folyt a Magyar Autonóm Tartomány területén.
Romániában az 1956-os magyar forradalom után legalább 45 román és magyar nemzetiségű embert végeztek ki, az elítéltek száma pedig 1957-59 között tízezerre tehető, de a börtönbe kerültek összlétszáma akár majdnem 18 ezer lehetett. A legtöbb letartóztatás nem Erdélyben történt, hanem Galati és Craiova megyékben.
A teljes népességhez viszonyítva a magyarokat sűrűbben sújtották a letartóztatások, igazán kirívó a halálos ítéletek kiszabása volt. 1958-ban 34 romániai halálraítélt közül tizenhárman voltak magyarok.
A Magyar Autonóm Tartomány megtörése
A cél a végleges meggyengítése, feldarabolása és román lakossággal való felduzzasztása, ami az 1960 év végén történt. Ekkor került Kézdi és Sepsi járás Brassó tartományhoz.
Ekkor hozták létre a Maros-Magyar Autonóm Tartományt, amelyhez viszont román lakta Kolozs megyei területeket csaptak, módosítva az etnikai arányokat.
Végül a folyamatot a már említett 1968-as átszervezés tetőzte be.
Ekkor a korábbi 17 tartomány helyett 40 megye jött létre. A megyerendszer megszüntetésével feldarabolták a Maros-Magyar Autonóm Tartományt is, amelyet Maros és Hargita megyékre bontottak szét. Ez már tulajdonképpen csak formai változás volt.
A magyarok reménytelensége tovább tetőzött.
Az 1965-től Nicolae Ceausescu volt az, aki fokozatosan diktatúrát kialakított ki. Bár kezdeti éveiben eltért a korábbi kommunista vezetőktől.
Jó példa erre, hogy 1968-ban Románia például nem vett részt a Prágai Tavasz katonai eltiprásában, Csehszlovákia katonai megszállásában, és Románián belül is némileg teret engedett a kisebbségi törekvéseknek ebben a periódusban.
Azt hiszem, hogy ebben a cikkben nem kell külön kitérnem Ceausescu magyarellenes és aljas tetteire, ami a kormányzása alatt történt. Bár azóta sincs változás, és ha nem is olyan drasztikus módon, de a mai napig elnyomásban részesülnek a gúnyhatáron túl élő honfitársaink, mert Ceaușescu volt az, aki teljesen megszüntette a Székelyek törekvéseit és az autonómia lehetőségét elvette.
Marosvásárhely elrománosításához például nagyban hozzájárult az 1964-re elkészült Azomures vegyi művek, amelynek építését és ellátását román munkaerővel duzzasztották fel.
A magyar autonómia megszűntével a város etnikai arányai lassan eltolódtak. 1966-ban még 60-61 ezer magyar jutott 24-25 ezer románra. 2002-ben viszont már a románok kerültek többségbe. Most 2019-et írunk.
